Nagy Gabriella

"Rezzenéstelenség, irónia, figyelem, kényszer. A lételméletek érdekelnek, legfőképpen pedig az, hogy hogyan tudok erről kellő öniróniával a vizualitás nyelvén beszélni. Diploma óta főleg festményeket készítek. Kezdetben tájképeket festettem extrém légköri jelenségekről / tornádó villámlás, vihar/. Később a képeken a tájat fotózó, néző figurák jelentek meg, akárcsak Caspar David Friedrich romantikus képein. Az érdekelt, mi a hasonlóság és különbség a vallásos áhitat és a természet megfigyelése között. A figurák nagyrészt önarcképek voltak. Később ezeket a figurákat elmozdítottamm,  beleestek a képtérbe, innen jött az emelkedés, ami a mennybemenetelek egy parafrázisa. a vallásos elragadtatás képzete és a pszihológia által halálvágynak definiált felemelkedés fogalma is . Itt is az  elvágyódás romantikus gesztusának újabb megjelenését hoztam létre.
Új képeimen egy szürreálisabb és ironikusabb világot alkottam, emberi viselkedéssel terhelt állatokat színpadszerúen tájba állítva ábrázolpk. Az állatok sokszor tragikus helyzetük ellenére is rezzenéstelenül tekintenek a nézőikre. Ők minden körúlménytől függtelenül okosak, és nem engednek kételkedni a lét folytonosságában." (Nagy Gabriella)

A művész honlapja >>

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now